1962-ben születtem, és azóta is Hartán élek a párommal, Rozival és a három gyerekünkkel.
Már kicsi gyerekkorom óta érdekelt a fényképezőgép és a fényképezés, az akkori gépem egy PAJTÁS, állandóan a nyakamban lógott. Mindent lefotóztam, ami csak mozgott, legalábbis nekem úgy tűnt, film a legritkább esetben volt a gépben. A következő masina egy SMENA, ebbe már többször volt film, az eredménye sok kiló előhívott papírkép a környezetemben élő és számomra érdekes, velem jó barátságban lévő élőlényről. 1984-85 hadsereg, itt megismerkedtem az SLR gépvázakkal, legalábbis azokkal, amelyek akkortájt jellemezték a hazai kínálatot. Leszerelés után sikerült az első tükörreflexes gépvázamat megvásárolni egy ZENIT 11 formájában, 50 mm-es obival, később kiegészítettem egy 200mm f/4 HELIOS kistelével és egy 2x konverterrel. Fotózásom alanyait ekkortájt is még a házunk táján élő, illetve az ott előforduló élőlények jelentették, de már éreztem, hogy azért jó lenne ettől sokkal több mindent megismerni és lefotózni. A Magyar Televízió akkortájt sugározta Gerald Durrell: Az Amatőr Természetbúvár és David Attenborough: Az Élő Bolygó című sorozataikat, az ott látott képek meghatározóak voltak számomra. Ekkortájt a természettudományos ismereteim finoman szólva is eléggé hézagosak voltak, de ha valaki természetfotózás iránt érdeklődik, és szeretné a jövőbeni fotós alanyait megismerni, nem árt, ha terepi tapasztalatokat is szerez. Nekem szerencsém volt, hiszen gyerekkori barátom, Berdó Józsi kiváló madárismerő, madárgyűrűző, mellesleg a Magyar Madártani Egyesület Hartai Csoportjának a vezetője, több alkalommal kivitt magával terepre, ahol sok érdekes madárfajt figyeltünk meg. Az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, mikor egy terepi nap alkalmával kisebb gulipán csapatot sikerült megfigyelni táplálkozás közben, ugyanúgy, mint azt David Attenborough filmjében láthattam! A fotósfelszerelés minden ilyen terepnapnak elmaradhatatlan kellékévé vált, készültek is felvételek, de bizony elég siralmas eredménnyel.
1987-től én is tagja lettem a Madártani Egyesületnek. Lehetőségeim szerint a lehető legtöbb napot töltöttem terepen, madarászok és a természetvédelemben dolgozók társaságában, segítettem nekik felmérések, madármegfigyelések elvégzésében, madárgyűrűzésben, szikes tavak illegális lefolyóinak eldugaszolásában, és ha kellett, madárodúkat készítettünk, helyeztünk ki, és még sorolhatnám. A terepen töltött órák nagyon sok felejthetetlen és érdekes látnivalóval szolgáltak, amit szerettem volna meg is örökíteni, ez néha sikerült, de legtöbbször nem. A sok kudarcot felejtette az a tudat, hogy kint lehetek a természetben, érezhetem az illatát, láthatom viselkedését és változását, és ez jelenti még ma is számomra a legnagyobb élményt.
1994-ben egy jól sikerült madarászat alkalmával az akasztói halastavaknál megismerkedtem Dr. Somorácz Györggyel, a dunaújvárosi Mezőföld Természetfotós Klub alapítójával, aki invitált a klubba. Néhány alkalmat leszámítva nem tudtam rendszeresen eljárni a foglalkozásaikra, de pár év kihagyás után 2001-ben ismét jelentkeztem, és 2002-ben tagja is lehettem a klubnak, azóta rendszeresen eljárok a foglakozásokra. Sokat köszönhetek a klubfoglalkozásokon elhangzott kritikai észrevételeknek, sokat tanultam, sok praktikus dolgot sikerült ellesnem és alkalmaznom fotózás közben. Én innen számítom azt az időt, amikor elmondhatom, hogy egy bizonyos szintű tudatossággal próbálom elkészíteni a fotókat, igaz a szerencsére azért még szükségem van. Jó pár fotóm megtalálható kiadványokban, könyvekben, olykor még fotópályázat kiállításán is, míg a naturART- Az Év Természetfotósa 2006 fotópályázaton egy képemet a zsűri a Kompozíció, forma és kísérletezés kategória II. helyezésével díjazta. Számomra a legkedvesebb hely az Alföld, ezen belül is a Kiskunság, a szikes-puszták/tavak, a homokbuckás, és természetesen a Duna. Fotóimmal szeretném ezeknek a számomra oly kedves területeknek az életét, működését, pompáját, esetenként az eltűnését bemutatni.
Az évek hosszú sora alatt többféle rendszert kipróbáltam: ZENIT, PRACTIKA, CANON, amíg kikötöttem a mostani NIKON mellett, de nem azért, mert ez annyival jobb vagy netalán rosszabb, hanem mert ezzel érzem jól magam.
Kedves látogató, tekintse meg a fotóalbumomat, jó szórakozást és kellemes időtöltést kívánok!



A legvégére egy idézet egyik kedvenc költőmtől:

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”

/Petőfi Sándor/